Baranya nagy részéhez hasonlóan az Ormánságban is szörnyű megpróbáltatásokban volt része a lakosságnak a török uralom utolsó évtizedeiben. A szövetséges keresztény csapatok hadműveletei, a végvárakból kitörő, zsákmányoló vitézek miatt a lakosság gyakran elhagyta a településeket. Az Ormánság területe nem néptelenedett el teljesen, hiszen itt az elvadult táj, a mocsarak, az ártéri erdők rejtekhelyet adtak a menekülőknek. A területen bujkáló, alkalomszerűen harcokba keveredő hajdúk többnyire földet műveltek, de ha a törökök megjelentek, fegyvert fogtak. Egy jegyzőkönyvben maradt fenn a kisszentmártoni Bráda Mihály neve, aki szintén ilyen hajdú lehetett. Baranya az 1687-es nagyharsányi csata után szabadult fel a török alól, de ez nem jelentette az ínséges idők végét, hiszen ezt követően a kuruc és rác dúlások tizedelték a terményt és a lakosságot. A XVIII. század elejének hadműveletei nagyjából a lakosság 50 százalékát, az állatállomány 80 százalékát és a lakóházak 90 százalékát pusztították el a megyében.

A XVIII. század közepétől nyugalmasabb időszak következett. Visszatértek a korábbi földbirtokosok, vagy éppen újak kaptak itt területet. Mária Terézia úrbéri rendelete (urbárium) rögzítette a jobbágyok és földbirtokosok közötti gazdasági – és társadalmi – viszonyokat. A Dráva és a bal partjáról belé futó patakok szabályozása révén a népesség gyarapodásnak indult. A növekedésnek azonban az urbáriumban rögzített földtulajdon-viszonyok határt szabtak. A nagybirtokosok ugyanis saját majorságukhoz csatolták a vízszabályozás következtében a termelésbe bevont területeket, ezzel pedig csökkent a parasztság közös használatában lévő, korábban ártéri területek nagysága. A parasztgazdák földterülete éppen arra volt elég, hogy egy család szűkösen megéljen belőle. Hogy a parasztgazdaságok ne aprózódjanak el, az ormánsági családok körében elterjedt a születések korlátozása. Több író, szociológus hívta fel a figyelmet a XX. század elején arra, hogy az „egykézéssel” az Ormánság „őslakos” református magyar népe pusztulásra ítéli saját magát.